Miért nem átlátszó a bögre?

Ez a blog most tényleg nekem szól, nem akarok vele felhajtást, követőket. Egész egyszerűen vissza akarok zökkenni úgy az írásba, hogy folyjon belőlem a szó, amit nemcsak én élvezek, hanem az olvasóközönség is (nem itt, a többi helyemen). Ezen a helyen úgymond naplózom a rutint. Ennyi.

Mindennap teszek egy bejegyzést, erre köteleztem magam, és akár a leghülyébb ötletről is írnom kell, ami eszembe ötlik.

Hát ez a mai pontosan ilyen. Miért nem átlátszó a bögre?

Ahogy ezt a kérdést feltettem magamnak, egyből eszembe jutott a kávézókban olyan baromi kívánatos capuccino tálalás. Ergo, meg is vétóztam kérdésem.

A japánok az ételeket (ok, erről csak olvastam, nem tálalt elém még egyetlen keleti pasi sem ilyen étket) úgy szervíroznak, hogy a színek legyenek harmóniában. Ez gerjessze fel a vágyat az étkezésre, az “azonnal add ide, ne szarozz, tedd már le végre az asztalomra, és húzzál el, hogy ehessek” feeling-et.

Egy kávé ettől más lenne? Mert ismerős és tudjuk, mi fogad belül? Ezért maradhat rejtve a tartalom?

Mekkora dolog már ennek ellenpólusaként, ha látjuk, hogy mit fogunk inni? Ahogy egy átlátszó üvegpohárban a méz a legalján azt várja, hogy véletlen se keverd össze a felette sorakozó kávéval, majd a habosan invitált tejjel. Ahogy a szívószállal bánat se tudja hogyan, de szép sorjában csurgatod magadba ezt a társasági italt.

Igen, a kávé nemcsak arra jó, hogy reggel összeszedd magad, és ne fejfájósan nyomulj a projektjeiden. A kávé egy társasági szimbólum. Ha egy régi barát, vagy új ügyféllel van találkozód, a szöveg valami hasonló lesz: iszunk egy kávét és közben megbeszéljük. De ha az irodájába érkezel valakinek, vagy hozzád jönnek, szintén jó magyar szokás szerint megkérdezik, hogy hozhatnak-e egy kávét. Persze manapság már ultramodern a világ, és ezt is mérgek közé sorolják, így fitten ezt is a kérdést is felszokták tenni: egy pohár vizet?

Baszki, valahogy nem úgy vagyunk mi régi vágásúak kódolva, egy pohár víztől beinduljon a vérkeringés bennünk. De ezzel mégsem kéne lejáratni magunkat, hogy mi még a múlt században a piros csomagolású Karavánon nőttünk fel. Hát igen, néha ultraciki előhozni a saját évjáratot.

Nos, azt hiszem, arról még mindig nem szóltam, hogy vajon miért nem átlátszó a bögre? Talán azért, mert még nem fedezték fel az átlátszó porcelánt?

Ennyi. Van még kérdés?