Mindennapi írásom add meg nekem ma....

(Sorry, ma erre a szóra böktem rá a szótárban: kardvívás) Voltak olyan időszakok az életemben, mikor elég lusta és pluszban bátortalan voltam, hogy terveimnek éljek. Ez az időszak volt az, mikor egyszerűbb volt elmenni takarítani, ami csak egy pár órát vett igénybe naponta, utána pedig lúzerként eljátszani, hogy el nem ismert festőművész vagyok. A takarítással… Tovább »

(Mai szó: terpeszkedik) A magyar nyelv néha nagyon kacifántos. Egy teljesen sima szóból, melyet leginkább tornaórán hallhattunk, mikor megerőltetve hülyén merev izmainkat terpeszülésben arra kényszerítettek minket, hogy érjük el a kezünkkel a lábujjunkat, csinált egy pejoratív kifejezést. Terpeszkedni, elterülni ezek nem jó dolgok. Terpeszülésben bénán hajlongani előre szintén nem. És basszus, aki ezt a szót… Tovább »

A követőim rendszeresen azt kérdezik, hogyan adjanak el. Egyetlen dolog lebeg előttük a művészetet illetően, hogy értékesíteni kell a munkájukat. Persze ez teljesen normális, hisz azért figyelnek és hallgatnak, olvasnak, hogy megtanulják, miként lehet művészetből megélni. Viszont a szemük előtt egyetlen dolog lebeg: egy sima, nyugodt, állandóan mosolygós élet. Azt az egyetlen választ várják tőlem,… Tovább »

Festőművészként sokszor érzem úgy, hogy már rég a kezemre kéne csapni, de még mindig alakítani akarok valamit a képen, vagy éppen találok egy üres helyet, ahova feltétlen fel kell raknom valamit. Lassan egy éve, a magazin indításával, belemerültem a diy világba. Eleinte halál bénán űztem ezt a sportot, és bátran jelentettem meg cikkeket arról, hogy… Tovább »

Ha a művészetet vállalkozásként űzzük, akkor agyunk egy percet sem tud pihenni. Akárhová is megyünk, pofán csap minket az ihlet, egy újabb alkotás elkészítéséhez kapunk inspirációt. Hogy ez baromi jó lenne? Néha pihenésre vágyunk. Nemcsak testünk, de elménk is sóvárogva könyörög már azért, hogy legalább egy perc üres járat legyen fejünkben. Ez elég hülye nyafogás,… Tovább »

(Csaltam, és megnéztem, mit ír róla a szótáram…) Nem tudom, miért lepődök meg azon, hogy ezt a szót, emberiesség, totál pozitív dolgokkal hozzák párhuzamba egy évtizedekkel ezelőtt megjelent lexikonban. Talán azok a remek filozófus jelöltek tehetnek róla, hogy furcsálltam a  magas röptű definíciókat, akik kezdik lehúzni az ember alapvető és általánosított jellemvonásait egy gyarló szintre…. Tovább »

(Szeretem a Magyar Értelmező Kéziszótárt. Mindig olyan szavakat ugrat fel, mely egyezik a mentalitásommal.) Gyerekkoromban röplabdáztam. Ez a 158 centimmel igen hülyén veszi ki magát, viszont elég nagy hangom volt, és ezzel lazán kompenzáltam méretemet. Röplabdázni szerettem. A társaim viszont nem biztos, hogy ugyanígy álltak hozzám. Lehet, csak szigorúan látom a régi énemet, de mintha… Tovább »

A tegnapi nap ellógtam a bejegyzés megírását. Mert sok volt. Rengeteg teherként nyomult rám, hogy még ide is írjak, tegyem a feladataim, építsem fel a jövő terveit. Már olyan kedvetlenül ültem le a gép elé, mint más, mikor bemegy az irodába és a kötelező feladatait oldja meg. Utálom, hogy kell, hogy muszáj, hogy elvárások nehezednek… Tovább »

Hajdanában azt hittem, nem vagyok képes semmi nagy ívű dolgot véghez vinni. Mindig is tettem a feladatom, de visszatekintve arra az énemre, aki szimplán csak úgy ment előre, álljon itt egy pár sor neki arról, hogy rohadt nagyot tévedett. Nem akarom ostorozni azt a régi embert, aki voltam, hogy most szégyenben álljon előttem az elmúlt… Tovább »

(Nem igazán kedveljük a szabályokat, de a fejlődésért tartani kell magunkat a saját kialakított rendszerünkhöz. Szóval, ha erre a szóra ütöttem ma reggel rá, hogy megkötöz, akkor ne finnyáskodjak, és nézzek félig nyitott szemmel rá, hogy a fenében fogok erről írni, hanem nyomassuk.) Munkámból adódóan számos kézműves csoportban vagyok benn a közösségi portálon. Figyelem, ki… Tovább »