Kettős

Módosítottam a szabályomon. Reggelente megterhelt (hát na), hogy kitaláljam, miről írjak. Aztán mikor megvolt a semmi cím, akkor köré kellett építeni valamit, és bár gördültek a szavak egy idő után teljesen meglepően felugorva emlékképekkel, de úgy döntöttem, lazítok a napi “terhemen”.

Szóval ismered azt a papíralapon kapható ultra vastag és nehéz kiadványt, hogy Magyar Értelmező Kéziszótár? Nos, nekünk még van ilyen. Szóval a szabály: felnyitom egy helyen, ráütök egy szóra, és nesze neked, nyomasd a szöveged.

Van, hogy este visszaolvasom, miket is írtam. Hát a szóismétlés ebben a hajnali szövegelésben igen erősen működik. De azért mégsincs kedvem ostorral veregetni magam, hogy szarul csinálom.

Szóval akkor jöjjön a kettősről való írás, mert ma sikeresen erre a szóra böktem rá.

A Kettősről nekem mindig a párkapcsolat jut eszembe. Nem az a fajta, mikor együtt élnek, boldogak, szerelmesek, együtt építik a házukat. Ennél jóval tovább megyek, talán azért is, mert erre vágytam mindig, és ezt élem most.

A Kettős egy olyan összetartozás, mikor a célok rohadtul párhuzamban, egymáshoz simulva dolgoznak együtt.

Amikor a célok nem különböznek, nincsenek versenyek egymás közt.

Ahol úgy emlegetnek egy párt, hogy baromi jó Kettőst alkotnak, kiegészítik egymás tudását, és közösen alkotják meg terveiket.

Lehet, hogy egy hülye picsa vagyok, aki nem tud egyedül létezni. Igen, ha ettől az vagyok, ám legyen. De a kor előrehaladtával képes lettem nem-et mondani olyan viszonyokra (ez de szar megfogalmazás), ami nem tett boldoggá. Ki tudtam lépni olyan helyzetekből, melyek lefelé vittek, vagy stagnáltak. Ahol nem éreztem a Kettősség ütős szerepét, onnan elmentem.

Nem volt sok ilyen, mert azért a hosszabb kapcsolatok híve voltam és vagyok, ezért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy heti váltásban kellett a másik nevét megjegyezni.

Amikor éreztem, hogy mit akarok, és ehhez elég bátor vagyok, és akár egyedül is képes vagyok haladni az utamon, akkor jött Ő. A Férjem. A Társam. A Barátom. A Szeretőm. A Kettősünk Másik Tagja.

Talán mert a Jóisten úgy látta, annyi leckét adott, hogy most már megérdemlem az igazit, és végre felébredtem, és azt is tudom, mi nem jó nekem, de nem vagyok elkeseredve sem, hogy nem találom meg a Kettősöm másik oldalát.

Néha egyébként pont ezért nehéz ez a Kettős. Mert rengeteget dolgozunk, és beszélgetéseink nagyon sokszor elkanyarodnak a feladatok felé, akár legyen az házastársi vagy munka brainstorming. 

De mint minden más jól működő dolgot, ezt is lehet és kell is, tudatosan irányítani. 

Így a Kettősség sem kivétel ez alól, ha azt akarjuk, hogy a Szerelem legyen elől, és utána szorosan csatlakozzon hozzá a Karrier.

….és most megyek, és elkészítem a Kettősünk másik felének a reggelijét…legyen szép napja mindenkinek, aki olvassa karaktertusámat 🙂