(Mai szó: replikáz)
Vannak a baromi okos emberek, akik totál átlátnak helyzeteket, és kapásból meglátják a hibalehetőségeket. Ezeket nem jótékony céllal osztják meg és nem is finom modorban, hanem egy fennkölt, magas lóról odaköpött stílusban vágják ki.
De vajon miért számít nekik jó menekülési forrásnak ez a taktika? Miért kell minden szituációnak a negatív oldalát látni?
Totál egyszerű. Egyrészről ezzel bizonyítják magasrendűségüket, mint egy csodás szakértő, aki mindent mindig jobban csinál. Másrészről, ha valamiben meglátják a hibát, a másik lealacsonyításával, hogy az ötlete szar volt, felemelkedésnek veszik önmaguk felé. Aztán ott van harmadjára még egy indok, amiért baromi jó visszapofázni, azonnal ellenkezni, ez pedig nem más, mint a lustaság. Azzal, hogy felfedezik a hibaforrásokat, máris elmondják, hogy esetleg ők miért nem csinálnak valamit, miért baromság az ötlet már a születése pillanatában is.
Egy kreatív ember teljesen másként áll hozzá. Látja a hibákat, hisz nem hülye, viszont egyből azon agyal, hogyan lehetne kijavítani, jól megoldani a feladatot. Nem érdekli, más minek látja őket, nem fontos neki, hogy felnézzenek rá, nem ezért hajt.
A replikázás, ha valóban valaki zsigerből teszi, semmi más, mint egy önbizalomhiányos ember dac-futása.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: