(Csaltam, és megnéztem, mit ír róla a szótáram…) Nem tudom, miért lepődök meg azon, hogy ezt a szót, emberiesség, totál pozitív dolgokkal hozzák párhuzamba egy évtizedekkel ezelőtt megjelent lexikonban. Talán azok a remek filozófus jelöltek tehetnek róla, hogy furcsálltam a magas röptű definíciókat, akik kezdik lehúzni az ember alapvető és általánosított jellemvonásait egy gyarló szintre…. Tovább »
(Szeretem a Magyar Értelmező Kéziszótárt. Mindig olyan szavakat ugrat fel, mely egyezik a mentalitásommal.) Gyerekkoromban röplabdáztam. Ez a 158 centimmel igen hülyén veszi ki magát, viszont elég nagy hangom volt, és ezzel lazán kompenzáltam méretemet. Röplabdázni szerettem. A társaim viszont nem biztos, hogy ugyanígy álltak hozzám. Lehet, csak szigorúan látom a régi énemet, de mintha… Tovább »
A tegnapi nap ellógtam a bejegyzés megírását. Mert sok volt. Rengeteg teherként nyomult rám, hogy még ide is írjak, tegyem a feladataim, építsem fel a jövő terveit. Már olyan kedvetlenül ültem le a gép elé, mint más, mikor bemegy az irodába és a kötelező feladatait oldja meg. Utálom, hogy kell, hogy muszáj, hogy elvárások nehezednek… Tovább »
Hajdanában azt hittem, nem vagyok képes semmi nagy ívű dolgot véghez vinni. Mindig is tettem a feladatom, de visszatekintve arra az énemre, aki szimplán csak úgy ment előre, álljon itt egy pár sor neki arról, hogy rohadt nagyot tévedett. Nem akarom ostorozni azt a régi embert, aki voltam, hogy most szégyenben álljon előttem az elmúlt… Tovább »
(Nem igazán kedveljük a szabályokat, de a fejlődésért tartani kell magunkat a saját kialakított rendszerünkhöz. Szóval, ha erre a szóra ütöttem ma reggel rá, hogy megkötöz, akkor ne finnyáskodjak, és nézzek félig nyitott szemmel rá, hogy a fenében fogok erről írni, hanem nyomassuk.) Munkámból adódóan számos kézműves csoportban vagyok benn a közösségi portálon. Figyelem, ki… Tovább »
Emlékszik valaki az Égigérő fű filmre? Persze lehet, hogy nem is ez volt a címe, úgyhogy így hiába is kérdezem 🙂 Abban az egyik szereplő édesanyja, ha minden igaz, Dajka Margit játszotta, egy olyan lakásban élt, ahol csörgőn lehetett az egyik helyiségből a másikba menni a túlzsúfolt bútorok miatt. Bonyolult, nehéz, macerás, és ezerszer meggondolja… Tovább »
(Találhattam volna egy pozitívabb szót is a könyvben.) Két véglete van a napoknak. Az első a reggeli mélység, mikor ha eléggé kipihented magad, teljesen tisztán és éberen, mindezt körbefestve vidámsággal látod az elkövetkezendő napot. Ha nem sikerült mélyen aludnod, akkor viszont úgy érzed, hogy egy sereg guru sem tudna életet lehelni beléd. Ma órára keltem,… Tovább »
(Ki gondolná, hogy egy lexikonban ilyen szavak is szerepelnek. Szerintem én leragadtam az ablakzsiráf alma, baba, cica felsorolásánál.) Képesek vagyunk arra, hogy olyanná váljunk egy cél érdekében, mely viselkedésformát elítélünk? A napokban belefutottam egy olyan helyzetbe, melynél szívesen hánytam volna a hallgatás helyett. A sztorit, most mivel egyáltalán nem célom egy pletykamagazin elindítása, ezért magamban… Tovább »
Módosítottam a szabályomon. Reggelente megterhelt (hát na), hogy kitaláljam, miről írjak. Aztán mikor megvolt a semmi cím, akkor köré kellett építeni valamit, és bár gördültek a szavak egy idő után teljesen meglepően felugorva emlékképekkel, de úgy döntöttem, lazítok a napi “terhemen”. Szóval ismered azt a papíralapon kapható ultra vastag és nehéz kiadványt, hogy Magyar Értelmező… Tovább »
