(Mai szó: megkapó)
Festőművészként kezdetben abba a hibába estem, hogy a megélt érzelmeimet adtam ki magamból. Mondanom sem kell, hogy ez a fajta alkotási folyamat erős negatív világot adott ki. Igen, mint szerintem az emberek nagy többségének, volt olyan periódus az életemben, melyet köszönettel elengedtem volna, ha akkor másként gondolkodom, és cselekszem.
Ergo, másként. De hogy tudtam volna egy teljesen másfajta szemszögből figyelni a dolgokat, mikor akkor, azzal a habitussal nem voltam képes a mai fejemmel gondolkodni? Sehogy. Ott, abban az időben azt tettem, amit, úgy éreztem, ahogy. Ma már mindent más oldalról közelítenék meg.
Egyrészről megváltoztathatatlan az a fajta cselekvési irány, másrészről totál felesleges bántani azt az ént, akinek akkor a tapasztalatai, az életszemlélete, felfogása miatt egy bizonyos irányra volt indíttatása.
Sokszor hozunk nem megfelelő döntéseket, még akkor is, ha két szar közül kell választani. De ha visszanézünk, és valóban azt tekintjük, hogy mindkettő, vagy akár három, négy választási lehetőség nem egyezik a boldogság fogalmával, de mégis megpróbáltuk kihozni belőle a legjobbat, akkor nem lehet ezt hibának minősíteni. Hülyeség a múlt ostorozása. Sem megváltoztatni nem lehet, sem bűntudattal leélni az életet.
Azok a festmények, amiket akkor készítettem, már a múlté. Nincsenek meg, hisz utálattal néztem rájuk, mikor valamit keresgélve elém bukkantak. Likvidáltam őket keményen.
Új felfogásban akartam látni a jövőt és a jelent, és nem volt helyes, ha mindig arcul csaptak a régmúlt baromságai.
A mostani képeim szintén a jelent, a jövőre való helyes irányt mutatják. De nincsenek benne fájdalmak, szenvedések, “jaj de szar nekem, mentsetek meg” felkiáltások.
Talán attól, mert sikerült túlélnem azt az időszakot, és ezt minden túlzás nélkül mondhatom, hogy valóban túlélés volt, egyenes tartással tudok arra gondolni, mi mindenre vagyok képes és leszek még az idők folyamán.
Ha másra nem, hát arra jó volt, hogy erősebb legyek, magabiztosabb, tudjam, mi mindenre vagyok képes és mi mindenre lehet képes más. Én megcsináltam, más is meg tudja. Mivel nem vagyok különleges, vagy egyedi glóriával feltűzdelt nőszemély, ezért bárki végre tudja hajtani azt, amit én megtettem, és teszek a terveim eléréséért.
Hogy mi a terv? Az élet. Az igazi, az elégedett, a tartalommal megtűzdelt, a boldogsággal kiszínezett.
Ilyen sablonos szövegek, melyeket, ha megélünk, semmi séma nincs benne, hisz erre vágyik mindenki, csak esetleg kimondani nehézkes.
De megélni fergeteges!! Ezt festem most, ezt üzenem képeimmel, ecsetemmel, tanításaimmal.
Hogy egy megkapó képi világ elkapja az embereket, besodorja arra az útra, melyet élni akarnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: