Kaparó(sorsjegy)…avagy a gyorsan jöttment változás

(Mai szó: kaparó)

A szerencsejátékok egy utolsó menedékként szolgálnak azok számára, akik szeretnék megváltoztatni az életüket. 

És akkor most ennyit arról, hogy ma még alszom, és piszkosul nem fog agyam, pusztán amikor ráböktem ma erre a szóra, akkor az egyik nászajándékunk jutott eszembe.

Egy borítékban rengeteg ilyen sorsjegyet kaptunk. Nagy poénnak tartottuk, mert addig még nem hallottuk senkitől, hogy ilyet is szoktak adni.

A fura az volt, hogy nem zuhantunk rá azonnal. Nem vártuk tőle a csodát, hogy valami eget-földet rengető összeg ugrik ki majd belőle, és szépen összeházasodtunk, aztán majd lazán élhetjük az életünket.

Napokig ott állt az asztalon.

Nos, a végén mindegyikről leszedtük a bűvös festékréteget, és ötszáz forintnyi nyereménnyel el is indultunk a házasság útján.

A helyzet az, hogy imádunk dolgozni. A férjem is, és én is rengeteg időt töltünk azzal, hogy ki-ki a saját szobájában teremtsen, hozzon valami jót létre az embereknek.

Nem nagy szavak ezek…tényleg. Mindketten kreatívan állunk hozzá a munkához, nem aggaszt minket az időnként tizenhat órás munka sem.

Sokan irigykedve nézik, hogy mi itthonról keresünk pénzt. Rengeteg, és mondom, tényleg brutál sok előnye van ennek. Együtt is szeretünk lenni, nem is zavarjuk egymást, de egy ölelés, egy ötletelés mindig belefér a napunkba. Ha elfáradunk, akkor megyünk pihenni, mikor mi jónak látjuk, és nem az órát kell nézni, mikor léphetünk ki az ajtón. A pénzt magunknak keressük, nem más rendszerét duzzasztjuk erőteljesre. Saját kihívásainkért mi magunk vagyunk a felelősek. Szóval sorolhatnám még, lehet, hogy egyszer írok is majd róla.

Talán egyetlen negatív hátulütője van. Mi valóban, ahogy az előbb is írtam, több mint tíz órát is képesek vagyunk naponta munkával tölteni. De ez sem jelent igazából gondot, hisz sokszor nem effektíve a munkával vagyunk elfoglalva, hanem az agyunk kattog a következő lépésen.

Ha az egyik sorsjegyen valami milliós tétel lett volna anno, akkor sem lenne ez másként. 

A munka nekünk egy játék. Egy olyan dolog, melynek tétje van, de a játékszabályokat mi formálhatjuk.

Szóval kaparás ide vagy oda….na, ezt a mondatot nem tudom befejezni….megyek még egy kávét inni…rád bízom a végét.

Tovább a blogra »