A követőim rendszeresen azt kérdezik, hogyan adjanak el. Egyetlen dolog lebeg előttük a művészetet illetően, hogy értékesíteni kell a munkájukat. Persze ez teljesen normális, hisz azért figyelnek és hallgatnak, olvasnak, hogy megtanulják, miként lehet művészetből megélni.
Viszont a szemük előtt egyetlen dolog lebeg: egy sima, nyugodt, állandóan mosolygós élet. Azt az egyetlen választ várják tőlem, amiben elmondom a varázsmondatot, amivel az összes gát elporlad, köddé válik.
Ez baromság. A cél legyen az értékesítés, de ahhoz, hogy oda jusson el az ember, hogy neve legyen, várják már az új munkáját a rajongói, pénzért tegye művészetét, ahhoz ez rohadt kevés irányvonal.
Sokkal nyugodtabb az az élet, ahol egy irodában töltik az emberek a napjukat, tuti fix fizetést kapnak a hó végén, majd munka után hazasietnek, hogy összedobjanak valami kis festményt, vagy kézműves kütyüt.
Ez a lazább út, de egyben a hiányokkal teli is. Miközben bent ülnek az irodában, folyamatosan azon agyalnak, hogy mikor hazaérnek, meg kell még főzni, a gyereket kikérdezni, mit volt aznap az iskolában, a párjukkal éreztetni, hogy szeretve van, majd este nyolckor talán jut egy pár perc arra, hogy az igazi kiteljesedésüknek éljenek.
Lazább, de egyben sivárabb is ez a megoldás.
Mi, akik művészetből élünk meg, sokkal többet teszünk, mint alkotunk. Levelezünk, tárgyalunk, agyalunk a következő marketing ötleten, hirdetjük magunkat, pénzt fektetünk be abba, hogy megismerjenek minket. Sorolhatnám még a száraz oldalát ennek az életpályának, de most nem ez a lényeges.
A kátyúk, amiket ki kell kerülnünk a napi teendők között, javításra szoruló projektjeinket hibátlanul kell hátrahagyni, ezek mind fejlesztik a kreativitásunkat.
Az nem nevezhető totális kreatív tevékenységnek, mikor két szint egymás mellé rak valaki, majd összehoz belőle egy alkotást. Ezt bárki elkészítheti, lemásolhatja.
A kreativitás a meglepő alkotások elkészítése. Amikor a lehetetlennek látszó dolgokból tökéletességet hozunk létre.
Egy sima út ezt ritkán hozza meg. Nem dolgozik az agy, nem kényszerül rá arra, hogy valami egyedit hozzon a világra.
Aki viszont a kátyúkat nem kikerüli, értsd alatta, a problémát megoldja, szinte láthatatlanná teszi az útján a hibákat, azok a művészetet is tudják úgy tálalni, hogy munkásságuk érdeme a jólét legyen.
(Bocs, a kátyú volt a mai szó a Magyar Értelmező Kéziszótárban.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: