Fölösleg

Emlékszik valaki az Égigérő fű filmre? Persze lehet, hogy nem is ez volt a címe, úgyhogy így hiába is kérdezem 🙂

Abban az egyik szereplő édesanyja, ha minden igaz, Dajka Margit játszotta, egy olyan lakásban élt, ahol csörgőn lehetett az egyik helyiségből a másikba menni a túlzsúfolt bútorok miatt.

Bonyolult, nehéz, macerás, és ezerszer meggondolja az ember, hogy egyáltalán megmozduljon-e.

Az egész életünk ilyen (na, látom, ma is belefutok az “én aztán megmondom a tutit, van már élet mögöttem alapon” szövegbe…evvan).

Nos, ami eszembe jutott erről a szóról, hogy fölösleg. Először is egy belső mosoly átsuhant a fejemen, mivel épp azon szenvedtem tegnap, hogy hiába edzek egy pár percet (igen, írd és mondd, körülbelül tényleg ennyit) naponta, mintha egy-két ruhám kezdene passzentos lenni rajtam. Ezt nagyon nem élvezem, úgyhogy itt az ideje a fölöslegtől megválni. Nem azért, mert hülyén állnak rajtam a göncök…hanem mert terhes, mert idegesít, mert nem hozzám tartozik.

Béna egy dolog, de így vagyunk a körülöttünk lévő emberekkel is. Totál nincs szükség arra, hogy olyanokkal vegyük körbe magunkat, akik gátolnak, lehúznak, rosszkedvet hoznak, hátráltatnak. Fölöslegesek. Csak elveszik az energiánkat, a derűnket, az életigenlést a gondolatainkból.

Ahol nincs fölösleg, ott szabad a pálya arra, amit elhatároztunk. Persze ezt baromi könnyű mondani, hisz rengetegen élnek olyan kapcsolatban, amiből nem tudnak elmenni. A munkahelyüket nem merik otthagyni, hiába is rakja tele stresszel az életüket. A rokonokról már ne is beszéljünk, akiket nem válogathatnak meg, adta őket az élet.

De mégis sok mindent ki lehet pöckölni. Csak körbe kell nézni, mi az, ami totál boldogtalanná tesz valakit, és szépen el kell kezdeni. Fokozatosan, lassan haladva. Először a kacatokat az otthonból, aztán jöhet a ruhatár szelektálása, az emberek elkerülése.

Nem lehetünk mindig mártírok és beszariak. Én hiszek benne, hogy egy életünk van, és azt kell örömmel végigcsinálni. Vannak mélypontok, nehezebben megélt csaták. És? 

Ami fölösleges, és tőlünk függ, hogy vele együtt maradunk-e, vagy likvidáljuk, legalább azon változtassunk.