Nem tudom, milyen mese lehet az unikornisos opusz, de mivel rózsaszínes és csillámporokat tüsszentve ábrázolják, tuti valami homokozóban megihletett remek valóságtól elrugaszkodott alkotással ömlesztik tele a boldogságot keresők fejét.
Nos, kezdésnek ez nem lett egy rövid mondat.
A lényeg, amit ma gyorsan így a hajnali szógyakorlásként kifejtek, hisz ez a blog erről szól és nem világmegváltásról: az embereket tőrükbe kényszerítik, ha nem úgy élnek, ahogy a pomádék királyai.
A világ lakossága viszont sosem lesz csillámport tüsszentő életének minden pillanatában. Ne is legyen. Tudod, miért? A csodás elégedettség még sosem hozott fejlődést. Mikor bármire ránézel, ami körülötted van, és azt mondod, hogy na baszd meg, ezt a világot most jól összeraktam, és másra sem vagyok képes csak a kiválóságra, akkor soha nem lépsz előre. Nem ismered meg a kihívást, aminek legyőzésével az igazi vállveregetést kiérdemelnéd. Nincsenek sikerek, felemelő percek.
Az élet ebben az esetben csak stagnál.
Ha már unikornist hoztam az elején, akkor íme egy másik remek mese (még mekegek is). Valami Donald kacsás sztori volt, amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor néztük meg. A lényege az volt, hogy azt kívánták ezek a kis tudatlan kacsák, hogy legyen mindennap Karácsony. Szerinted milyen fásultsággal mentek le a lépcsőn az ötödik Karácsony hajnalán, hogy megnézzék, kaptak-e megint ajándékot?
Ha nincs miért küzdened, újat kitalálnod, megvalósításra nem adsz magadnak lehetőséget, akkor véged van, meghaltál. Elég szarul hangzik, hogy másként lásd az unikornis rózsaszín világot?
De persze ott a másik véglet, mikor valaki keresi a boldogság málna ízű kútját, és rohadtul fókuszálva a sikeres megtalálásra, totál elblattyog a mindennapi apróságok mellett.
Hogyha már írom ezt a kis napi kötelező gyakorlatom, és véletlen belefut valaki elolvasni, akkor álljon neki itt egy pár ötlet, hogyan érezd jól magad, ha nem tüsszentesz csillámport:
- mindennap keress kihívásokat, kicsiket, nagyokat, de valami újdonságot
- ez egy teljesen új, de az egyik általam vezetett csoportban ezt elkezdtük: napi hat feladatot tűzzél ki, és sorjában menjél rajta végig, mindenféle kapkodás és ugrálás nélkül
- segítsél naponta legalább egy embernek, és mutasd meg neki a jó oldalát
- legalább egy dolgot csinálj, ami örömmel tölt el: írjál, horgolj, fess, sétálj, nézz meg egy filmet, és nem sorolom tovább
- ha van egy célod, naponta, ha nem is nagy lépést, de egy apró ötlet megvalósításával kerülj közelebb hozzá
- emeld a napi penzumot akármilyen kihívásban is benne vagy, hogy ne legyen a permanens feladat egy idő után aggasztóan hervasztó
Nos, a fenti címben lévő kérdésemre, hogy hol keresd a boldogságot, hát röviden ennyi. Ne keresd baszki, mert úgysem olyan formában érkezik, ahogy te azt elképzelted. A boldogságot te találtad ki magadnak, hogy mi tesz azzá, mitől töltődsz fel és leszel elégedett életeddel. Szóval keresés helyett cselekvés.
…hátha egy reggel csillámporos tüsszentésre ébredsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: